Aki önboldogítóként tengeti az életét, az próbál minden fórumot megragadni, hogy ismerkedjen. Ebben semmi szégyen nincs. Egy online randioldal is mindössze ugyanolyan lehetőség, mint egy buli pénteken, egy vasárnapi kiállításmegnyitó vagy egy hétfői színház. Mindössze egy platform, ahol találkozhatsz emberekkel. Egy plusz lehetőség. Ezt sem kell komolyan venni, de szerintem a bulis, kiállításos, színházas ismerkedést sem. Hülyék mindenhol vannak, és normálisak is. Engem is meg lehet találni néhány ilyen oldalon, bizonyos időközönként felmegyek, használom, aztán elfelejtem.
Viszont, azt kell, hogy mondjam, jó tapasztalataim vannak. A legfontosabb, hogy senkit, soha ne vegyél komolyan. Fogd fel egy játéknak, egy jó szórakozásnak, unaloműzőnek. Ha így indulsz neki, akkor nagy csalódás nem érhet. Nekem lett jó barátom és haverom is, ilyen oldalnak köszönhetően. A két legérdekesebbről szeretnék írni kicsit bővebben.
Az első egy román srác. Hihetetlen lendülettel indultunk neki. Olyan beszélgetés alakult ki már a kezdetek kezdetén, ami hatalmas összepasszolásról adott tanúbizonyságot. Szabadságom miatt két hét csetelés következett. Két hét olyan csetelés, hogy azt soha nem felejtem. Szeretem, mikor veszi a másik fél a lapot. Mikor lehet egymásnak dobálni a labdát. Mikor érti, miről beszélek. Mikor nem akar túl messzire menni, de izzik a levegő a laptopon keresztül. Ez pont ilyen volt. Az első találkozás meg olyan, mintha mi mindig is ismertük volna egymást. Furcsán, érdekesen jó volt. Aztán nem lett belőle kapcsolat. Sok hasonlóság volt ugyan, de pont nem úgy, ahogy egy párkapcsolatban kell. Viszont pontosan úgy, mint egy jó barátságban. Meglátjuk, ez még a jövő zenéje.
A másik egy spanyol fiú volt. Hosszú csetelés nem volt, már nem látom értelmét húzni. Ha szimpatikus már az elején, akkor minek? Beleszeretek a laptopomba, aztán meg kiderül, hogy az életben nem is olyan, mint ahogy írásban átjött. Szóval, minek fecsérelni az időmet, teljesen értelmetlenül. Épp ezért pár nap beszélgetés után találkoztunk. Illetve találkoztunk volna, ha a hatalmas eső miatt nem kerüljük el egymást. Ő dühös volt, sokat várt. Én nem voltam dühös, mert mint mondtam már nincsenek elvárásaim. Végül volt randi, nem is egy, épp kezdődött valami kialakulni, mikor költöznie kellett. Mert bár tudtam az első pillanatban, hogy csak ideiglenesen van itt, de hosszú hónapokról volt szó, ezért döntöttem a találka mellett. Ha úgy alakul annyi idő után, hogy ő olyan, illetve hogy mi ketten olyanok vagyunk, akkor max. költözöm vele. Nagy kaland. De a cége nem így gondolta, hogy nekünk folytatni kellene ezt, és pár randi után a szerződést módosítottak nála. Most épp Japánban van, hála a modern kommunikációnak, tudok róla. Aranyos, kedves, udvariasan vagány, értelmes, humoros, érzéki srác volt. Illetve még mindig, csak mindössze 9000 kilométerrel odébb… Viszont a tapasztalat, az élmény nem változik bennem. Jó élményként marad meg, szívesen gondolok rá vissza. Ez van, az élet ilyen, megyek tovább.
És most, mikor újra bedobtam magam a mélyvízbe, nagyon nevetek. Nem értem mit gondolnak a pasik. De most komolyan. Az, aki egy hatalmas rajzolt pénisszel a fején fotózkodik, és ezt rakja fel az oldalra, vagy láttam olyat is, aki a saját merevedő farkára akasztott egy szállodai „Kérlek ne zavarj” táblát. (Ne izgulj drága, nem fogok...) A kedvenceim, mikor szép lányokat ölelgetnek. Értem én, kurva menőnek kell látszani, de nálam ez pont visszatetszést kelt. És az, amikor csókolózik valakivel? Itt már a kérdőjelek halmaza tobzódott a fejemben.
Oké átrágtuk magunkat a képeken. Kikukázunk párat, aki egész helyes, szimpatikus és korban is megfelel. No, igen a kor. Ez nagy dilemma volt nekem. Aztán egy kedves barátommal átvitattuk ezt. Konklúzió a következő: ismerek két srácot, mindkettőhöz volt közöm. Az egyik 27 éves, a másik 36. És hát, khm, mindkettő nem normális. Persze nem úgy, mert kedvelem őket, mint barátot, havert, embert, de nem mint pasit. Mint kapcsolatot. Arra ugyanis nálam alkalmatlanok. Szóval kilenc év korkülönbség, nem normális pasikat ezek szerint bármilyen korban lehet találni. Ez bizonyított tény. Az már csak a barátom vicces kedvessége volt, hogy én meg is fogom találni ezeket.
No, és akkor a levelezés. Ezeket nem tudom hova tenni:
fiú: hello
én: hello
fiú: hello, hogy vagy?
én: köszi jól, szombat van, persze, hogy jól vagyok. süt a nap, nincs meló, blablabla. és te?
fiú: jól, köszi
Fantáziadús nyitás. Persze, ha állat jól néz ki, kap egy esélyt egy ilyen nyitással is. De én szeretem az érdekes, különleges kezdeteket. Aztán akad ilyen is:
fiú:honnan való vagy? (oké első kérdések egyike, nyilván, ezzel még nincs is bajom)
én: mit tippelsz? (mert akkor játsszunk)
Ha eltalálja, megírom neki, hogy nyert. A nyereménye pedig egy esély, hogy kávézhat egy magyar lánnyal. Kaptam erre ilyen választ: átugranám a kávét, inkább mennék az ágyadba. Há? Tessék? Mi van?
A durvább az volt, mikor vulgáris szavakkal fejtette ki, hogy mit tenne velem. Azt hiszi, hogy a nőknek ez bejön? Oké, legyen egy kicsi szexualitás. Kell. Jó. Izgalmas. De ne az legyen, hogy leírja a konkrét aktust gusztustalan szavakkal. Könyörgöm srácok, szedjétek már össze magatokat!
Vagy: Kapok egy levelet. Szimpatikus, kedves, normális. Pár levélváltás után kiderül, hogy ő tulajdonképpen nem is itt él, csak szabadságon volt itt, és másnap reggel már megy is haza. Újabb mi a franc van? Érdekelne mi jár a fejükben.
Volt rengeteg vicces levelezés is, aztán semmi nem lett belőle. Elhalt, elmaradt. Vagy ő, vagy én.
Összességében jópofa játéknak tartom. Semmi egyébnek. Szerintem próbáljátok ki mindenképpen. Néhány jó tanács, vagy észrevétel.
1.: Soha ne tulajdoníts neki nagy jelentőséget, addig, míg nem találkoztatok személyesen. Utána sem. De akkor már legalább az online-ból személyes lett.
2.: Mindig add önmagad. Nehéz átadni írásban milyen is vagy, és tudom, hogy sokkal könnyebb hazudni, taktikázni. Viszont nincs értelme. Te is olyannal szeretnél találkozni, aki passzol hozzád, akit érdekesnek találsz. Ne rabold a saját idődet. Sok emberrel fogsz csetelni, ha magad adod, hamar kiesik az, aki nem kell.
3.: Túl sokáig ne húzd a csetelést. Persze nem azt mondom, hogy a helló-szia után menj el vele, de ha már látod pár nap vagy pár levélváltás után, hogy szimpi, találkozzatok. Mit veszthetsz? Egy órát az életedből maximum. Ha tovább levelezel, lehet, hogy sokkal többet.
4.: Mulass és ne bosszankodj! Lehet nem lesz belőle házasság, de lehet egy jó estéd, egy vicces csetelés miatt. Lehet egy jó barátság, vagy valaki, aki révén megismered az igazit. Vagy csak tud neked munkát. Bármi. Soha nem tudhatod. Szóval fogd fel lazán és majd úgyis kiderül, hogy mi miért van.
5.: Legyenek fotóid. Ne túl sok, de ne is egy, ahol háttal állsz. 4-5 körülbelül elég. Nem kell rá anyu, apu, tesó, haver vagy haverok egy ordenáré buliban. Csak te.
6.: Ha nem tudsz írni semmit bemutatkozónak, akkor ne írj. Kerüld az ilyeneket, hogy: nem értem miért vagyok fent az oldalon. (érted te!) Vagy: a barátaim mondták.(és? Idézzem a klasszikust? Ha azt mondják, ugorj kútba…?) Vagy: fogalmam sincs, mit írjak ide. (Ja, akkor mondjuk ne tedd!)
Mindenkinek jó szórakozást kívánok. De ha süt a nap menjetek a szabadba, vagy ha adódik egy jó buli, esemény, mozi, színház, kiállítás akkor inkább ott legyetek.
(Folytköv...)
