Több mint 2 év, több száz bejegyzés, majdnem 18 000 követő. És most eljött a búcsú ideje.
Mostanában a hála és az igazi boldogság érzése járja át minden porcikámat. Megtaláltam azt, amit kerestem, amit annyira akartam. Amiért elfolyattam fél Dunányi könnycseppet, amiért sokan hülyének, bolondnak, álmodozónak hittek. Megváltoztam. Én is, és az életem is. Így, ebben a formában most nem akarok írni.
Rengetegen írtatok nekem, hogy mennyit segítettem, és lehet furcsa, de ez kölcsönös. Ezen a rögös úton az egyik legnagyobb segítségem volt az írás. Tovább tartott, mint sejtettem, keményebb volt, mint vártam, viszont volt rengeteg nagyon jó pillanata. Ezt már akkor is megéltem, láttam, éreztem. És most, utólag azt mondom, hogy minden perce megérte. Ezerszeresen is.
Száz meg száz álmom vált valóra az elmúlt években. Büszke vagyok magamra. Csodálatos életem van. És végre ezt ki is tudom mondani. Még mindig nem érzem, hogy akkora dolgot vittem véghez. Akartam, hittem, bíztam és mentem az úton, amit a szívem súgott.
Az álmaim még mindig vezérelnek, csak közben már mások lettek. De ugyanúgy hiszek bennük, ahogy a régiekben.
Most lezárok egy korszakot, egy időszakot, számomra nagyon meghatározó, fontos szakaszát az életemnek.
És ugye a búcsúnak sem kell fájnia:
"Miért kéne egy búcsúnak fájnia? Nem kell. Emelt fővel engedlek utadra. Adtam, kaptam. Pont annyit, amennyit kellett. Pontosan, addig míg volt értelme, míg segített. Már ne akarj visszajönni, már ne is keress soha többet. Ami volt, az a semmi, az is elmúlt. Maszkok, szerepek, játszmák. Hittem neked, de eljátszottad a bizalmam. Megtört. Újra. De már nem vagyok szomorú. Hisz, akinek mennie kell, azért távozik, hogy valami más, új, sokkal jobb töltse be a helyét. Úgyhogy igazából hálás vagyok neked. Azzal, hogy arrébb álltál, kiürítetted a szívemnek a legfontosabb polcát. Ahova búcsúzásoddal be tudott lépni az a Valaki, akire mindig is vártam."
Lehet, hogy 15 év múlva, lehet hamarosan. De ígérem egyszer kezetekben lesz az egész történet. Hogyan lesz a millió darabra összetört lányból egy lázadó, dacos, de folyamatosan boldogságot kereső csajszi, majd nagyon boldog nő.
Köszönöm, hogy voltatok, köszönöm, hogy lehettem.
Ölellek titeket: JanCica (Kiss Janka)
